Az éjszaka már álmot hintett az arcára.
Én csak néztem, talán csodára várva.
A csillagok rajzolták az utam, de én elhagytam.
Szememet lesütve, máshova baktattam.
A szomszéd szobában, kiságyban aludt.
Az altató lágy dallama már rég elhalkult.
Az apró életet néztem, és sírni kezdtem.
Ezt az egészet tönkretettem....
Az ujjammal végig simítottam a puha arcon.
Az ablakom előtt felbukkant az alkony.
Az apró ujjak körbefonták a kezem.
Elmosolyodtam és lehunytam a szemem.
Egy férfi aludt az ágyamban. A gyermekem apja.
A fülemben még visszhangzott a hangja.
~szeretlek...~ a szóra elszorult a szívem.
Ölembe húztam az apró életem.
Egy darab belőlem. Egy a szívemből.
A lelkemből...a saját véremből.
Megvetettem a nőket, akik félre lépnek..
és most én is mindent ugyan így teszek.
a szívem elfordult, máshova lépett,
egy darabot a lelkemből teljesen le tépett...
A fiú nem csak az enyém. Ő az apja...
ha elmegyek... elszakítja.
A dolgom, hogy egyben tartsam a családom.
Meg fogok szakadni, de bírni fogom.
A fiam a mindenem.
Az életem a szívverésem.
Szabi..~
Csak meg akarom köszönni, hogy itt vagy.
Tudod, az akadály még mindíg hatalmas,
Az érzésem nem irányíthatom, ezt vállalom.
Minden szerelmem tiszta szánalom.
Az apróság szeme még csukva, arca alszik,
lelke nyugodt, nem tud még semmit.
Meg akarom védeni a lelkét, hogy tiszta legyen.
Hogy más emberre a szíve hatással legyen.
sajnálom, hogy nem előbb láttalak.
Hogy a testembe nem téged zártalak.
szeretlek de ez már meghalt amikor született...
az én életem... zárt és elkötelezett.
fájni fog, már nem lehetsz mellettem.
elég nekem ennyit is szenvednem
köszönöm. hálás vagyok...
de az akadályok...
hatalmasok...
Van egy titok....
Titok, amikor ovatosan megfogom a kezed.
Titok, amikor elmosolyodok, és némán rádnézek.
Nem lehet, ebben mind a ketten biztosak vagyunk.
De a boldogság...ez az amiért élünk-halunk.
A kíváncsi szemek nem láthatnak semmit.
A rejtelem ránk halvány álarcot hint.
Én hiszek benned. Te vagy a mindenem.
Még ezt a rejtőzködést is tisztára élvezem :D
A sötétben fonódik körém az erős karod,
a ház mögött ölelsz át, ezt csak te tudhatod.
A szoba sarkában bújunk össze, mindent eltakarva.
Vigyázunk... ügyelünk erre a kis titokra.
Úgy érzem veled le tudnám élni az életem.
Te vagy mindenem. A lelkem és a szívverésem.
Talán neked születtem, talán te is értem lettél,
talán örök ez a perc, örök, hogy mindíg féltettél.
A szemedben látom, boldog vagy velem.
Ezt a fényt én is magamban viselem.
Láttál bennem mindent, és én is benned.
Elengedsz és engedlek ha kell menned.
Mosolyogva hajtom álomra a szemem.
Mert ő az enyém...."istenem! De szeretem..."
Az álom pillangója álmot csókol a szememre.
És én elalszom, veled, álmunkba merülve.