Ha bánat dúlja lelkedet,
S szíved sajogva ég, 
Ne panaszold el senkinek,
Nehogy gúnyolva légy!
Mosoly lebegjen ajkadon,
Míg vérzik a szíved,
Ne lásson át a fátylon
A kíváncsi tömeg!
A bánatod ne lássa meg senki,
De had lássák az emberek,
Hogy egy szívnek megszakadni,
Mosolyogva is lehet!

Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyűr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek.
		Vannak pillanatok az életünkben, amikor kereszteződésben találjuk magunkat. Félelmetes, zavaros, térkép nélkül. A döntések, melyeket ekkor hozunk, meghatározzák az elkövetkezendő napjainkat. Persze, ha szembefordulunk az ismeretlennel, akkor a legtöbbünk inkább megfordul és megfutamodik.

A szerelem, amely változik, ha eléri a változás szele, nem szerelem, mert a szerelem egy örök jel, mely háborgó viharokkal néz szembe, de meg nem remeg. A szerelem nem az idő bolondja, és az ítéletnapig szilárdan kitart.

      

Mindannyian lángra lobbant házakban élünk és nincs  tűzoltó, aki segíthetne. Nincs kiút, csak a földszinti  ablak, amin kibámulhatunk, amíg a ház leég, a fejünk  fölött körbecsalt önmagunkkal együtt, bezárva,  egyedül.

Oldal: Idézetek *-*♥ (1)
Höhö Hi All :D:D - © 2008 - 2025 - kedvesednek.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat